Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása,
hanem a lélek örökös újra tanítása.
Kíváncsiság, szárnyaló képzelet,
hol minden kudarc is új eredményhez vezet.

Nem azért fogy el az emberi erő,
mert súlyos az éveken át hordott tető.
Azért válik rideggé a Nap sugara,
mert a játék varázsának múlik a szava.

Aki játszik, annak szeme ragyog,
s benne minden csillag szikrákat hagyott.
De ki elhagyja a játék lényegét,
az bezárja a múltba a saját lelkét.

Azért őrzöm titkon, belül, magamban:
a játék a kulcsom az örök fiatalságban.
Míg bennem él, nem hajlít meg az idő,
minden nap új, minden perc gyönyörű.

És ha majd az évek súlya rám hajol,
akkor is játszani fogok, semmi nem lazul.
Lelkem a játékban addig lesz szabad,
míg játékos szívem végleg szakad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az árok

Megállok melletted, árok, csendben szólítalak,mint régi ismerőst, akit kikerül sok alak.Most nem hallgatsz, beszélsz velem, sokat láttál már,kerekek zaját, földszagot, esőt, nyarat, vért és határt. Amikor az eső hirtelen zúdul

Porördög

Porördög lép a kúpba rakott kukoricaföldre,csend hasad szét egy vakmerő körre.Ősz rozsdája lobban a határon,barnára égett idő áll meg a tájon. Szárnyát bontja a por keringve, vadon,csavarodik a tér keringve,

Bambulok

Bambulok, áll az idő bennem némán,tekintetem megakad a nihil egy pontján.Nem kérdez az ész, nem felel a szó,csak lebeg a csend, mint elsimult tó. Magam elé nézek, s nincs ott

Séta az erdőben

A fény eltűnik hirtelen, árnyék marad,s a sötétben élesebbé válik minden alak.Hallani vélem, ahogy a föld beszél,mély, lassú hangján régen volt időt mesél. Az árnyék szilánkos csíkban vágja át az

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!