Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása,
hanem a lélek örökös újra tanítása.
Kíváncsiság, szárnyaló képzelet,
hol minden kudarc is új eredményhez vezet.

Nem azért fogy el az emberi erő,
mert súlyos az éveken át hordott tető.
Azért válik rideggé a Nap sugara,
mert a játék varázsának múlik a szava.

Aki játszik, annak szeme ragyog,
s benne minden csillag szikrákat hagyott.
De ki elhagyja a játék lényegét,
az bezárja a múltba a saját lelkét.

Azért őrzöm titkon, belül, magamban:
a játék a kulcsom az örök fiatalságban.
Míg bennem él, nem hajlít meg az idő,
minden nap új, minden perc gyönyörű.

És ha majd az évek súlya rám hajol,
akkor is játszani fogok, semmi nem lazul.
Lelkem a játékban addig lesz szabad,
míg játékos szívem végleg szakad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!