Ilyen vagyok

Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,
saját árnyékomon is átlépve járok.
Semmi nem formál egyformára már,
mert bennem létezik a mindentől eltérő határ.

Ha egyedül lennék az Univerzumban,
az énem akkor is mindenkitől másként lobogna.
Ha nem volna senki, aki kényszerítve jelez,
akkor is bennem élne mindaz, mi a sorból kivezet.

A végtelen térben járva is egyedül vagyok,
mégis minden lépésemben mást-mást adok.
Saját szabályokkal mástól másként létezek,
mert bennem él az, amitől minden sorból kilépek.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!