Ilyen vagyok

Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,
saját árnyékomon is átlépve járok.
Semmi nem formál egyformára már,
mert bennem létezik a mindentől eltérő határ.

Ha egyedül lennék az Univerzumban,
az énem akkor is mindenkitől másként lobogna.
Ha nem volna senki, aki kényszerítve jelez,
akkor is bennem élne mindaz, mi a sorból kivezet.

A végtelen térben járva is egyedül vagyok,
mégis minden lépésemben mást-mást adok.
Saját szabályokkal mástól másként létezek,
mert bennem él az, amitől minden sorból kilépek.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!