Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,
Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,
S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,
Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el.

A pénz hideg szemében nincs könyörület,
S az irgalom virága gyorsan porba süpped,
Ki lágy szavakkal él, azt elsodorja más,
Mert csak győztest ünnepel a kíméletlen világ.

A gazdag termeiben harsog az ünnepély,
Míg másnak jut az éhség és a csillagtalan éj,
Az egyiknek bársony jut, másnak durva kő,
S az igazság olyan, mint a távolodó jövő.

A háborúk zajában millió sors enyészik,
S a győztes himnuszára újabb könnyek égnek,
Az ember vérrel írja saját történelmét,
Miközben sírba dönti holnapja gyermekét.

Az utcák kövén némán botladoznak árvák,
Kik vállukon cipelve sötét jövőjüket járják,
S fölöttük közöny leng, akár a téli dér,
mely fagyasztja a könnyet, ha az ember földbe tér.

A templomok kövére ráfagy sok ima,
mert választ ritkán ad az ég magasa.
S ki könnyes szemmel kérdi, hol az irgalom,
csak csillagtalan eget talál minden hajnalon.

Az öregek tekintetében néma ősz lobog,
mint hervadt avar fölött az októberi napkorong.
Ők már tudják jól, hogy minden földi ragyogás,
csupán egy gyorsan múló, csalfa látomás.

Így élünk mind a porban, törékeny vándorok,
kik fölött szállnak a prédára váró vad sasok.
Sorsunk csupán egy perc az örök ég alatt,
mely eltűnik végleg és nyomtalan marad.

Hidd csak, hogy nem ilyen az élet!
De akkor milyen…? Persze, nem csak ilyen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!