Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,
Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,
S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,
Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el.

A pénz hideg szemében nincs könyörület,
S az irgalom virága gyorsan porba süpped,
Ki lágy szavakkal él, azt elsodorja más,
Mert csak győztest ünnepel a kíméletlen világ.

A gazdag termeiben harsog az ünnepély,
Míg másnak jut az éhség és a csillagtalan éj,
Az egyiknek bársony jut, másnak durva kő,
S az igazság olyan, mint a távolodó jövő.

A háborúk zajában millió sors enyészik,
S a győztes himnuszára újabb könnyek égnek,
Az ember vérrel írja saját történelmét,
Miközben sírba dönti holnapja gyermekét.

Az utcák kövén némán botladoznak árvák,
Kik vállukon cipelve sötét jövőjüket járják,
S fölöttük közöny leng, akár a téli dér,
mely fagyasztja a könnyet, ha az ember földbe tér.

A templomok kövére ráfagy sok ima,
mert választ ritkán ad az ég magasa.
S ki könnyes szemmel kérdi, hol az irgalom,
csak csillagtalan eget talál minden hajnalon.

Az öregek tekintetében néma ősz lobog,
mint hervadt avar fölött az októberi napkorong.
Ők már tudják jól, hogy minden földi ragyogás,
csupán egy gyorsan múló, csalfa látomás.

Így élünk mind a porban, törékeny vándorok,
kik fölött szállnak a prédára váró vad sasok.
Sorsunk csupán egy perc az örök ég alatt,
mely eltűnik végleg és nyomtalan marad.

Hidd csak, hogy nem ilyen az élet!
De akkor milyen…? Persze, nem csak ilyen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!