Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,
Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,
S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,
Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el.

A pénz hideg szemében nincs könyörület,
S az irgalom virága gyorsan porba süpped,
Ki lágy szavakkal él, azt elsodorja más,
Mert csak győztest ünnepel a kíméletlen világ.

A gazdag termeiben harsog az ünnepély,
Míg másnak jut az éhség és a csillagtalan éj,
Az egyiknek bársony jut, másnak durva kő,
S az igazság olyan, mint a távolodó jövő.

A háborúk zajában millió sors enyészik,
S a győztes himnuszára újabb könnyek égnek,
Az ember vérrel írja saját történelmét,
Miközben sírba dönti holnapja gyermekét.

Az utcák kövén némán botladoznak árvák,
Kik vállukon cipelve sötét jövőjüket járják,
S fölöttük közöny leng, akár a téli dér,
mely fagyasztja a könnyet, ha az ember földbe tér.

A templomok kövére ráfagy sok ima,
mert választ ritkán ad az ég magasa.
S ki könnyes szemmel kérdi, hol az irgalom,
csak csillagtalan eget talál minden hajnalon.

Az öregek tekintetében néma ősz lobog,
mint hervadt avar fölött az októberi napkorong.
Ők már tudják jól, hogy minden földi ragyogás,
csupán egy gyorsan múló, csalfa látomás.

Így élünk mind a porban, törékeny vándorok,
kik fölött szállnak a prédára váró vad sasok.
Sorsunk csupán egy perc az örök ég alatt,
mely eltűnik végleg és nyomtalan marad.

Hidd csak, hogy nem ilyen az élet!
De akkor milyen…? Persze, nem csak ilyen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

„Alagútban” ne katapultálj

Az „alagút” gyomrában hideg a csend,s az ember önmagától is megretten.A falakon túl tompán zúg a mély,és minden lélegzet egy új veszély. Van úgy, hogy rád szakad az egész ég,és

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!