Így táncolok

Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,
hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.
Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,
Csak más ütemre lendült mindig a két kezem.

A prímás húzta fennkölten a régi dallamokat,
én közben feldöntöttem széket s padokat.
A többiek bokája csattant, mint ősi ütemek,
az enyéim inkább szóltak, mint vészjelző jelek.

A zenészek is néztek némi szelíd rettegéssel,
hogy vajon melyik ütemet verem le könyökléssel.
A brácsás egyszer felsóhajtott rezignáltan, búsan,
ez a fiú úgy táncol, mint egy vadászó busman.

Mert nem csak az a tánc, mi szabályosan kering,
mi pontos rend szerint közös ritmust ver itt.
Van olyan is, mely bukdácsolva mégis igaz marad,
mint részeg holdfény alatt a tántorgó gondolat.

Ahogy én néptáncolok, olyan nép nincs is.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!