Így táncolok

Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,
hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.
Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,
Csak más ütemre lendült mindig a két kezem.

A prímás húzta fennkölten a régi dallamokat,
én közben feldöntöttem széket s padokat.
A többiek bokája csattant, mint ősi ütemek,
az enyéim inkább szóltak, mint vészjelző jelek.

A zenészek is néztek némi szelíd rettegéssel,
hogy vajon melyik ütemet verem le könyökléssel.
A brácsás egyszer felsóhajtott rezignáltan, búsan,
ez a fiú úgy táncol, mint egy vadászó busman.

Mert nem csak az a tánc, mi szabályosan kering,
mi pontos rend szerint közös ritmust ver itt.
Van olyan is, mely bukdácsolva mégis igaz marad,
mint részeg holdfény alatt a tántorgó gondolat.

Ahogy én néptáncolok, olyan nép nincs is.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!