Így táncolok

Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,
hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.
Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,
Csak más ütemre lendült mindig a két kezem.

A prímás húzta fennkölten a régi dallamokat,
én közben feldöntöttem széket s padokat.
A többiek bokája csattant, mint ősi ütemek,
az enyéim inkább szóltak, mint vészjelző jelek.

A zenészek is néztek némi szelíd rettegéssel,
hogy vajon melyik ütemet verem le könyökléssel.
A brácsás egyszer felsóhajtott rezignáltan, búsan,
ez a fiú úgy táncol, mint egy vadászó busman.

Mert nem csak az a tánc, mi szabályosan kering,
mi pontos rend szerint közös ritmust ver itt.
Van olyan is, mely bukdácsolva mégis igaz marad,
mint részeg holdfény alatt a tántorgó gondolat.

Ahogy én néptáncolok, olyan nép nincs is.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!