HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,
s látnám, ahogy követem magam a légben.
Egyik előre törne, széllel versenyt járva,
másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva.

Az egyik tudni vágyna, honnan indult útja,
melyik folyó tükrében maradt arca múltja.
A másik messze nézne, ahol a fény határa,
s a harmadik meg leülne egy öreg fa ágára.

Az egyik madár kérdez: vajon merre szállunk?
a másik azt feleli: még választ sem találunk.
A harmadik csak nézi, ahogy lent a tájon,
folyó kanyarog csendben a zöldellő határon.

Ha kívülről figyelném, vajon kit is látnék?
Azt, aki lenni vágyom, vagy akivé váltam?
Azt, aki szárnyra kel, ha hívja a messzi távol,
vagy azt, ki félve néz le saját magasából?

De egyszer alkonyatkor elcsitul a tájék,
az égre lassan ráhull az est sötétje.
Három madár pihen majd egy öreg fa ágán,
s nem kérdi egyik sem, ki repült a másik után.

Nem az a dolgunk, hogy önmagunkat utolérjük,
s minden eltévedésben a végső választ kérjük.
Elég, ha néha látjuk, milyen messze voltunk,
s nem szégyelljük az utat, melyen idáig jutottunk.

S ha reggel újra hív a messzeség varázsa,
nem várunk többé egymás jóváhagyására.
Szárnyunk alatt a föld, fölöttünk tiszta ég,
s a lelkünk megtanulja: az út maga a cél.

Nem utolérni kell magunkat, elég, ha megtanulunk
együtt repülni mindegyik önmagunkkal!”

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x