Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,
ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.
Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,
a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

Egykor Villa Harka nevét írta pergamen-világ,
s falu nevében élt a régmúlt méltóság.
Sopron árnyékában nőtt a falu csendes életfája,
mintha ágain a történelem minden sebe fájna.

A régi Borostyán-út emléke még ma is jegyzett,
mintha minden lépésben ott lüktetne az ősi menet.
A kereskedők árnya már csak emlékben él tovább,
de a föld még őrzi a rég letűnt karavánok nyomát.

A Kogelberg fölött a szél ma is mondákat mesél,
mintha minden titkot ott kergetne fenn a szél.
Dombok között ring a falu, mint nyugodt kis világ,
hol a múlt és jelen együtt lélegzik, gyönyörű virág.

A dombok közt megbújva él a falu egyszerű arca,
nem harsány, nem kérkedő, inkább az időt tartva.
Minden utcán egy régi történet halk szava jár,
s a házak között megpihen az emberi, lassú nyár.

A szőlők lankáin ma is fények játszanak csendesen,
mintha az idő ringana minden fürtön könnyeden.
A termőföld emlékezik minden kézre, mely dolgozott,
s minden nyárban újra írja, amit régen elhozott.

A templomkertben moha nő a régi kövek közén,
falra írt nevek halványulnak az idő törékeny ívén.
De aki ide figyel, az érzi: semmi sem tűnt el,
csak más formában él tovább, amiért az idő felel.

A Harkai-hegyek felől este mindig szél érkezik,
mintha a történelem is itt sétálna s emlékezik.
A falu fölött ilyenkor minden hang elcsendesül,
s a múlt és jelen határa finoman újra egyesül.

A falu csendje nem üres, inkább telített jelenlét,
benne él a sok évszázad, s minden megfakult emlék.
A házak között a múlt és jelen egymásra talál,
az idő itt nem rohan, inkább csak lassan meg-megáll.

Harka, az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség
harmadik legmagasabb méltósága volt a Kende és a
Gyula után.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Óvd a fákat

Hatalmas fák, kik az égre mutattok, őrzitek ősidők bölcs titkait, s taníttok. Gyökeretek mélyben a föld szívét öleli, koronátok fényben az ég boltját növeli. Árnyat adtok vándornak, oltalmat a népnek,

A depressziós – távolról nézve!

Mély sötétben fekszik, nincs már saját napja, nem mozdul semmi, csak húzza a gyötrés maga. Ha orvosról beszélnek, vad tiltás rándul rá, mintha minden segítség ellenségként állna már. A világ

Sétám az őszi esőben

Szemerkél az ősz, a szürkeség beszél,lassú esőszóval mindent elkísér.Kabátomon koppan az idő nesze,s a csendhez puhán simul a lelkem. Az ég olyan, mint egy gondolat,mely már nem kérdez, csak elfogad.A

Mint a papírsárkány

Színes papírsárkány indul az égre,öröm simul csendben az emberi létre.Szárnyal a forma, minden színesbe borul,s a földi gond egy pillanatra lehull. Sokféle sárkány van – kicsi, nagy, hosszú farkú,színes, egyszerű,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!