Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,
ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.
Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,
a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

Egykor Villa Harka nevét írta pergamen-világ,
s falu nevében élt a régmúlt méltóság.
Sopron árnyékában nőtt a falu csendes életfája,
mintha ágain a történelem minden sebe fájna.

A régi Borostyán-út emléke még ma is jegyzett,
mintha minden lépésben ott lüktetne az ősi menet.
A kereskedők árnya már csak emlékben él tovább,
de a föld még őrzi a rég letűnt karavánok nyomát.

A Kogelberg fölött a szél ma is mondákat mesél,
mintha minden titkot ott kergetne fenn a szél.
Dombok között ring a falu, mint nyugodt kis világ,
hol a múlt és jelen együtt lélegzik, gyönyörű virág.

A dombok közt megbújva él a falu egyszerű arca,
nem harsány, nem kérkedő, inkább az időt tartva.
Minden utcán egy régi történet halk szava jár,
s a házak között megpihen az emberi, lassú nyár.

A szőlők lankáin ma is fények játszanak csendesen,
mintha az idő ringana minden fürtön könnyeden.
A termőföld emlékezik minden kézre, mely dolgozott,
s minden nyárban újra írja, amit régen elhozott.

A templomkertben moha nő a régi kövek közén,
falra írt nevek halványulnak az idő törékeny ívén.
De aki ide figyel, az érzi: semmi sem tűnt el,
csak más formában él tovább, amiért az idő felel.

A Harkai-hegyek felől este mindig szél érkezik,
mintha a történelem is itt sétálna s emlékezik.
A falu fölött ilyenkor minden hang elcsendesül,
s a múlt és jelen határa finoman újra egyesül.

A falu csendje nem üres, inkább telített jelenlét,
benne él a sok évszázad, s minden megfakult emlék.
A házak között a múlt és jelen egymásra talál,
az idő itt nem rohan, inkább csak lassan meg-megáll.

Harka, az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség
harmadik legmagasabb méltósága volt a Kende és a
Gyula után.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat

Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a

A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!