Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,
ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.
Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,
a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

Egykor Villa Harka nevét írta pergamen-világ,
s falu nevében élt a régmúlt méltóság.
Sopron árnyékában nőtt a falu csendes életfája,
mintha ágain a történelem minden sebe fájna.

A régi Borostyán-út emléke még ma is jegyzett,
mintha minden lépésben ott lüktetne az ősi menet.
A kereskedők árnya már csak emlékben él tovább,
de a föld még őrzi a rég letűnt karavánok nyomát.

A Kogelberg fölött a szél ma is mondákat mesél,
mintha minden titkot ott kergetne fenn a szél.
Dombok között ring a falu, mint nyugodt kis világ,
hol a múlt és jelen együtt lélegzik, gyönyörű virág.

A dombok közt megbújva él a falu egyszerű arca,
nem harsány, nem kérkedő, inkább az időt tartva.
Minden utcán egy régi történet halk szava jár,
s a házak között megpihen az emberi, lassú nyár.

A szőlők lankáin ma is fények játszanak csendesen,
mintha az idő ringana minden fürtön könnyeden.
A termőföld emlékezik minden kézre, mely dolgozott,
s minden nyárban újra írja, amit régen elhozott.

A templomkertben moha nő a régi kövek közén,
falra írt nevek halványulnak az idő törékeny ívén.
De aki ide figyel, az érzi: semmi sem tűnt el,
csak más formában él tovább, amiért az idő felel.

A Harkai-hegyek felől este mindig szél érkezik,
mintha a történelem is itt sétálna s emlékezik.
A falu fölött ilyenkor minden hang elcsendesül,
s a múlt és jelen határa finoman újra egyesül.

A falu csendje nem üres, inkább telített jelenlét,
benne él a sok évszázad, s minden megfakult emlék.
A házak között a múlt és jelen egymásra talál,
az idő itt nem rohan, inkább csak lassan meg-megáll.

Harka, az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség
harmadik legmagasabb méltósága volt a Kende és a
Gyula után.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Beszéd és Beszéd

A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok. A zaj

A hóról – másként

A hó szépsége nem öncélú varázs,funkció és költészet egybeforrt társ.Haszon és harmónia kéz a kézben,ritka ajándék ez az emberi létben. Alatta pihen a mag és a leendő kalász,nem éri gyökerét

Ilyen vagy…?

Ne a pillanatban élj, hanem Hálóban, összefüggés feszüljön minden tettben, szóban. Ez a Mátrix, nem költői túlzás, minden mozdulatod következményt hordozzon át. Mikor sorban állsz, s a jó fénye rád

Egy szemműtét margójára

Csak egy egyszerű szemműtét – ennyi,egy rutin, amit nem kell túlgondolni.Hideg fény, fehér fal, pár perc csupán,és azt hittem, minden rendben lesz talán. Most csodálkozom, ha felnézek az égre,mintha titkot

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!