Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe,
gondolat repül, szabadon, zenére.
Meglazul az idő, a percek szétesnek,
álmok születnek, mert a valóság részeg.

Könnyű a test, mint hajó a vízen,
a színek vadak, erősen lüktet a szívem.
Szavak táncolnak, hangok ringatóznak,
a mélyből előbúvó titkok mind kibomlanak.

Száll a füst, mint szomszéd macskája,
kacsint az óra, megáll a szája.
Keksz a kezemben hirtelen óriás,
én vagyok pici, vagy ő lett Tóbiás?

Egyszer csak csend, messziről mesélnek,
én maradok, de morzsahegyek néznek.
Nevetek rajta, s már tudom, mi a lényeg,
könnyebb a világnak, ha mosolyt is kérnek.

Fény és árnyék közt lebeg az ember,
vágy, szabadság, pillanat-tenger.
S ha elfogy a parázs, csend ül a tájra,
az emlék csak egy út a mámor kapujába.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

Óvd a fákat

Hatalmas fák, kik az égre mutattok, őrzitek ősidők bölcs titkait, s taníttok. Gyökeretek mélyben a föld szívét öleli, koronátok fényben az ég boltját növeli. Árnyat adtok vándornak, oltalmat a népnek,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!