Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe,
gondolat repül, szabadon, zenére.
Meglazul az idő, a percek szétesnek,
álmok születnek, mert a valóság részeg.

Könnyű a test, mint hajó a vízen,
a színek vadak, erősen lüktet a szívem.
Szavak táncolnak, hangok ringatóznak,
a mélyből előbúvó titkok mind kibomlanak.

Száll a füst, mint szomszéd macskája,
kacsint az óra, megáll a szája.
Keksz a kezemben hirtelen óriás,
én vagyok pici, vagy ő lett Tóbiás?

Egyszer csak csend, messziről mesélnek,
én maradok, de morzsahegyek néznek.
Nevetek rajta, s már tudom, mi a lényeg,
könnyebb a világnak, ha mosolyt is kérnek.

Fény és árnyék közt lebeg az ember,
vágy, szabadság, pillanat-tenger.
S ha elfogy a parázs, csend ül a tájra,
az emlék csak egy út a mámor kapujába.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ilyen vagyok

Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,saját árnyékomon is átlépve járok.Semmi nem formál egyformára már,mert bennem létezik a mindentől eltérő határ. Ha egyedül lennék az Univerzumban,az énem akkor is mindenkitől

Az utolsó csepp

Nem látszik még a vég, de roppan már a csend,Mint víz felett a jég, mely lassan megreped.Sejtjük: ami jön, nem old fel, nem enyhít majd,Csak szétszakít mindent, mit eddig eltakart.

Nem mindig bántani

Egy szó már ott van a szám szélén,csípős lenne, érezném is én,de valami bennem inkább visszatart,hogy nem kell minden helyzetben a harc. Az ész nem arra van, hogy fölé kerekedjek,hogy

Így táncolok

Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,Csak más ütemre lendült mindig a két kezem. A prímás húzta fennkölten a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!