Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe,
gondolat repül, szabadon, zenére.
Meglazul az idő, a percek szétesnek,
álmok születnek, mert a valóság részeg.

Könnyű a test, mint hajó a vízen,
a színek vadak, erősen lüktet a szívem.
Szavak táncolnak, hangok ringatóznak,
a mélyből előbúvó titkok mind kibomlanak.

Száll a füst, mint szomszéd macskája,
kacsint az óra, megáll a szája.
Keksz a kezemben hirtelen óriás,
én vagyok pici, vagy ő lett Tóbiás?

Egyszer csak csend, messziről mesélnek,
én maradok, de morzsahegyek néznek.
Nevetek rajta, s már tudom, mi a lényeg,
könnyebb a világnak, ha mosolyt is kérnek.

Fény és árnyék közt lebeg az ember,
vágy, szabadság, pillanat-tenger.
S ha elfogy a parázs, csend ül a tájra,
az emlék csak egy út a mámor kapujába.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A hóról – másként

A hó szépsége nem öncélú varázs,funkció és költészet egybeforrt társ.Haszon és harmónia kéz a kézben,ritka ajándék ez az emberi létben. Alatta pihen a mag és a leendő kalász,nem éri gyökerét

Ilyen vagy…?

Ne a pillanatban élj, hanem Hálóban, összefüggés feszüljön minden tettben, szóban. Ez a Mátrix, nem költői túlzás, minden mozdulatod következményt hordozzon át. Mikor sorban állsz, s a jó fénye rád

Egy szemműtét margójára

Csak egy egyszerű szemműtét – ennyi,egy rutin, amit nem kell túlgondolni.Hideg fény, fehér fal, pár perc csupán,és azt hittem, minden rendben lesz talán. Most csodálkozom, ha felnézek az égre,mintha titkot

Harmatcsepp

A harmatcsepp apró, mégis egész,benne a világ kerek és mesés.Tükör, mely visszaad egy darab eget,és megszépíti a legegyszerűbbet. Minden reggel újra születik,és minden reggel el is veszlik.Mégsem szegényebb soha a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!