Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol,
Szelíd szóval még jobban fokozol.
Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon,
Minden marad, nem változik, monoton.

Vegyél egy tányért, vágd a földre,
Darabok szóródnak szét a csöndre.
„Bocsánat!” – hangod csendbe száll,
a tányér továbbra is darabokban áll.

A megbocsátásért keményen küzdeni kell,
Tenni, helyrehozni, mert minden elszökel.
A szó csak illúzió, a tett az erő,
az változtat, hol a cselekvés jön elő.

Ne hagyd, hogy szavak altassák a bánatot,
A tett a tény, ami visszaadja a világot!
Tányérdarabok között nincs varázslat,
Csak ki tesz, az hoz rendet, új csodákat!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ami visszatart

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

A nemtudás bástyája

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A

Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!