Ha bárhogy is volt, de kárt okozol,
Szelíd szóval még jobban fokozol.
Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon,
Minden marad, nem változik, monoton.
Vegyél egy tányért, vágd a földre,
Darabok szóródnak szét a csöndre.
„Bocsánat!” – hangod csendbe száll,
a tányér továbbra is darabokban áll.
A megbocsátásért keményen küzdeni kell,
Tenni, helyrehozni, mert minden elszökel.
A szó csak illúzió, a tett az erő,
az változtat, hol a cselekvés jön elő.
Ne hagyd, hogy szavak altassák a bánatot,
A tett a tény, ami visszaadja a világot!
Tányérdarabok között nincs varázslat,
Csak ki tesz, az hoz rendet, új csodákat!
Méhes József
(Zümi bá’)