AMIKOR MÉG

Volt egy világ, amely nem sietett,
ahol a délután örökké elidőzhetett,
ahol egy pipacs is nagy csoda volt,
és a búzavirág kékje lelkünkre hajolt.

Emlékszem a földút porára,
a nap melegére, a mező illatára,
mezítláb futottunk a búzaföld szélén,
az egész világ elfért a tenyerünkben még.

A búzavirág kékje akkor ott ragyogott,
a pipacs pirosa a fű között lobogott,
mi pedig nem gondoltunk arra soha,
hogy egyszer emlék lesz mindennek nyoma.

Látom a mezőt, a kalászok aranyát,
hallom a távolból a tücskök muzsikáját,
a pipacsok között kék virág integet,
s a régi nyár pajkosan rám nevet.

Ma már tudom, milyen gyorsan elrepül,
ami egyszer az ember szívébe kerül,
a nyár is elmegy, a virág is lehull,
csak az emlék marad, s bennünk tovább dalol.

Méhes József
(Zümi bá)

Megosztás:

Kategória további versei

JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!