AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,
amikor benned tombol, és semmire sem vársz,
nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,
csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más.

Nem kell, hogy szeress engem, nem kell szép beszéd,
ne kérdezd, mi lesz holnap, ne akarj többet még,
csak legyen ez az éjszaka mocskosan szabad,
aztán reggel mindenki a saját útját folytatja majd.

Közelebb lépsz, s a levegő egyszerre forróbb lesz,
a csend is káromkodik, ahogy a vágy egyre nő benned,
nincs „miért”, nincs „mi lesz”, nincs kurva nagy titok,
csak két ember, akik ma éjjel elveszni akartok.

Nem kell gyengéd mese, nem kell rózsaszín hazugság,
csak az a nyers feszültség, amitől beleremeg a világ,
nem kell a lelked, és az enyémet se keresd,
ezen az éjszakán a lelkünk helyett testünk felel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A só

Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng

Van ilyen

Árnyékod átölel, bár nem érintesz, tested a levegőn át is rám hatott. Tekinteted perzsel, mint délben a Nap, s a világ csendben vár, hogy megadjam magam. Egy pillantás és többé

Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók,

Miért nem…?!

Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!