AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,
amikor benned tombol, és semmire sem vársz,
nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,
csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más.

Nem kell, hogy szeress engem, nem kell szép beszéd,
ne kérdezd, mi lesz holnap, ne akarj többet még,
csak legyen ez az éjszaka mocskosan szabad,
aztán reggel mindenki a saját útját folytatja majd.

Közelebb lépsz, s a levegő egyszerre forróbb lesz,
a csend is káromkodik, ahogy a vágy egyre nő benned,
nincs „miért”, nincs „mi lesz”, nincs kurva nagy titok,
csak két ember, akik ma éjjel elveszni akartok.

Nem kell gyengéd mese, nem kell rózsaszín hazugság,
csak az a nyers feszültség, amitől beleremeg a világ,
nem kell a lelked, és az enyémet se keresd,
ezen az éjszakán a lelkünk helyett testünk felel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

Variációk egy témára

Kéz a Kézben! – még csend a vágy, ujjak között bizsergő láng, puha érintés, halk ígéret, út a szívtől a testig ébred. Az a Kézben! – súlyt kap a perc,

Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt,

Izzás a szürkületben

Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!