Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,
amikor benned tombol, és semmire sem vársz,
nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,
csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más.
Nem kell, hogy szeress engem, nem kell szép beszéd,
ne kérdezd, mi lesz holnap, ne akarj többet még,
csak legyen ez az éjszaka mocskosan szabad,
aztán reggel mindenki a saját útját folytatja majd.
Közelebb lépsz, s a levegő egyszerre forróbb lesz,
a csend is káromkodik, ahogy a vágy egyre nő benned,
nincs „miért”, nincs „mi lesz”, nincs kurva nagy titok,
csak két ember, akik ma éjjel elveszni akartok.
Nem kell gyengéd mese, nem kell rózsaszín hazugság,
csak az a nyers feszültség, amitől beleremeg a világ,
nem kell a lelked, és az enyémet se keresd,
ezen az éjszakán a lelkünk helyett testünk felel.
Méhes József
(Zümi bá’)