AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,
amikor benned tombol, és semmire sem vársz,
nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,
csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más.

Nem kell, hogy szeress engem, nem kell szép beszéd,
ne kérdezd, mi lesz holnap, ne akarj többet még,
csak legyen ez az éjszaka mocskosan szabad,
aztán reggel mindenki a saját útját folytatja majd.

Közelebb lépsz, s a levegő egyszerre forróbb lesz,
a csend is káromkodik, ahogy a vágy egyre nő benned,
nincs „miért”, nincs „mi lesz”, nincs kurva nagy titok,
csak két ember, akik ma éjjel elveszni akartok.

Nem kell gyengéd mese, nem kell rózsaszín hazugság,
csak az a nyers feszültség, amitől beleremeg a világ,
nem kell a lelked, és az enyémet se keresd,
ezen az éjszakán a lelkünk helyett testünk felel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó,

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!