A SZÉPSÉG

Ki mondja meg, mi rejti a szépet magát,
ha minden szem másként keresi nyomát?
Talán nem tárgy, nem fény, nem pillanat,
csak bennünk ébredő igényelt gondolat.

Nem zajjal érkezik, csak megpihen,
mint hajnal, mely a köd mögül kikel.
Nem kérdi tőlünk, vártuk-e nagyon,
csak nyomot hagy minden rányitott ablakon.

Ott születik, hol könny és mosoly összeér,
hol minden dobbanás egy örök ígéretet ígér.
Nem kér díszt, sem pompát, sem koronát,
csak nyitott szívet, mely befogadja szavát.

Talán akkor értjük meg igazán lényegét,
mikor már nem keressük külső jelenét.
Mert a szépség nem csupán az, amit lát a szem,
hanem amit a lélek megőriz csendesen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!