Ki mondja meg, mi rejti a szépet magát,
ha minden szem másként keresi nyomát?
Talán nem tárgy, nem fény, nem pillanat,
csak bennünk ébredő igényelt gondolat.
Nem zajjal érkezik, csak megpihen,
mint hajnal, mely a köd mögül kikel.
Nem kérdi tőlünk, vártuk-e nagyon,
csak nyomot hagy minden rányitott ablakon.
Ott születik, hol könny és mosoly összeér,
hol minden dobbanás egy örök ígéretet ígér.
Nem kér díszt, sem pompát, sem koronát,
csak nyitott szívet, mely befogadja szavát.
Talán akkor értjük meg igazán lényegét,
mikor már nem keressük külső jelenét.
Mert a szépség nem csupán az, amit lát a szem,
hanem amit a lélek megőriz csendesen.
Méhes József
(Zümi bá’)