A SZÉPSÉG

Ki mondja meg, mi rejti a szépet magát,
ha minden szem másként keresi nyomát?
Talán nem tárgy, nem fény, nem pillanat,
csak bennünk ébredő igényelt gondolat.

Nem zajjal érkezik, csak megpihen,
mint hajnal, mely a köd mögül kikel.
Nem kérdi tőlünk, vártuk-e nagyon,
csak nyomot hagy minden rányitott ablakon.

Ott születik, hol könny és mosoly összeér,
hol minden dobbanás egy örök ígéretet ígér.
Nem kér díszt, sem pompát, sem koronát,
csak nyitott szívet, mely befogadja szavát.

Talán akkor értjük meg igazán lényegét,
mikor már nem keressük külső jelenét.
Mert a szépség nem csupán az, amit lát a szem,
hanem amit a lélek megőriz csendesen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!