A SZÉPSÉG

Ki mondja meg, mi rejti a szépet magát,
ha minden szem másként keresi nyomát?
Talán nem tárgy, nem fény, nem pillanat,
csak bennünk ébredő igényelt gondolat.

Nem zajjal érkezik, csak megpihen,
mint hajnal, mely a köd mögül kikel.
Nem kérdi tőlünk, vártuk-e nagyon,
csak nyomot hagy minden rányitott ablakon.

Ott születik, hol könny és mosoly összeér,
hol minden dobbanás egy örök ígéretet ígér.
Nem kér díszt, sem pompát, sem koronát,
csak nyitott szívet, mely befogadja szavát.

Talán akkor értjük meg igazán lényegét,
mikor már nem keressük külső jelenét.
Mert a szépség nem csupán az, amit lát a szem,
hanem amit a lélek megőriz csendesen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!