A SZÉPSÉG

Ki mondja meg, mi rejti a szépet magát,
ha minden szem másként keresi nyomát?
Talán nem tárgy, nem fény, nem pillanat,
csak bennünk ébredő igényelt gondolat.

Nem zajjal érkezik, csak megpihen,
mint hajnal, mely a köd mögül kikel.
Nem kérdi tőlünk, vártuk-e nagyon,
csak nyomot hagy minden rányitott ablakon.

Ott születik, hol könny és mosoly összeér,
hol minden dobbanás egy örök ígéretet ígér.
Nem kér díszt, sem pompát, sem koronát,
csak nyitott szívet, mely befogadja szavát.

Talán akkor értjük meg igazán lényegét,
mikor már nem keressük külső jelenét.
Mert a szépség nem csupán az, amit lát a szem,
hanem amit a lélek megőriz csendesen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!