Bajsza alatt kacsint a vén,
tréfás szava mindig serény.
Mondja nevetve, „Hej, bizony ám,
nem csak a fiatalt hajtja a vágy!”
A só ott csillog, csábít, hív,
szívben a láng még mindig vív.
Mert ki ízt érez, sose feled,
a játék kedve örök lehet.
És ha kacaj kíséri útját,
ő sem bánja a másnak furcsát.
Mert igaz a mondás, tudja a jót,
öreg ember is megnyalja a sót.
Méhes József
(Zümi bá’)
Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes
A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el, a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel. De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar, vajon
Félhomályban álltam, s a csend puha kendő, körém simult, mint mindent előre sejlő. A hangja hívott, lassan, mégis súllyal, mint aki tudja, milyen mélyre húz a szóval. „Vetkőzz” – mondta,
I. Lehet csak barátság…! Örök kérdés, hogy férfi és nő, csak barátként egymás mellett élhet ő, lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul, vagy a szívekben láng lobbanhat valahol. Barátság szent, ha tiszta