Bajsza alatt kacsint a vén,
tréfás szava mindig serény.
Mondja nevetve, „Hej, bizony ám,
nem csak a fiatalt hajtja a vágy!”
A só ott csillog, csábít, hív,
szívben a láng még mindig vív.
Mert ki ízt érez, sose feled,
a játék kedve örök lehet.
És ha kacaj kíséri útját,
ő sem bánja a másnak furcsát.
Mert igaz a mondás, tudja a jót,
öreg ember is megnyalja a sót.
Méhes József
(Zümi bá’)