Az élet egy lufi, színes, könnyű álom,
fény csillan rajta, lebben halk sugáron,
tenyerünk fölött ring, mint tiszta vágyunk,
s benne rezeg mindaz, mit titkon várunk.
„Hélium” húzza magasabb vidékre,
mintha szabadulnánk minden bilincstől végre,
elszáll a gond, mi lent még visszatartott,
s egy percig hisszük: nincs többé kudarcunk.
Az itt mondott mind – egyszerű hasonlat,
mégis benne van minden gondolat,
hogy van idő, mikor szabadnak hisszük,
hogy sorsunk fölött mi döntünk és mi visszük.
Az élet-lufi színes, könnyű álom,
halk csodát ringat, mint lány a múló bálon,
de egyszer csendben szertefoszlik szépen,
s csak emlék marad, mint fény az éjben.
A múlás nem csak veszteség, hanem jel,
hogy volt valami, ami igazán kell,
ami megérintett, és nyomot hagyott,
még akkor is, ha már rég elszállt az ok.
Méhes József
(Zümi bá’