Az élet egy lufi

Az élet egy lufi, színes, könnyű álom,
fény csillan rajta, lebben halk sugáron,
tenyerünk fölött ring, mint tiszta vágyunk,
s benne rezeg mindaz, mit titkon várunk.

„Hélium” húzza magasabb vidékre,
mintha szabadulnánk minden bilincstől végre,
elszáll a gond, mi lent még visszatartott,
s egy percig hisszük: nincs többé kudarcunk.

Az itt mondott mind – egyszerű hasonlat,
mégis benne van minden gondolat,
hogy van idő, mikor szabadnak hisszük,
hogy sorsunk fölött mi döntünk és mi visszük.

Az élet-lufi színes, könnyű álom,
halk csodát ringat, mint lány a múló bálon,
de egyszer csendben szertefoszlik szépen,
s csak emlék marad, mint fény az éjben.

A múlás nem csak veszteség, hanem jel,
hogy volt valami, ami igazán kell,
ami megérintett, és nyomot hagyott,
még akkor is, ha már rég elszállt az ok.

Méhes József
(Zümi bá’

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!