Az élet egy lufi

Az élet egy lufi, színes, könnyű álom,
fény csillan rajta, lebben halk sugáron,
tenyerünk fölött ring, mint tiszta vágyunk,
s benne rezeg mindaz, mit titkon várunk.

„Hélium” húzza magasabb vidékre,
mintha szabadulnánk minden bilincstől végre,
elszáll a gond, mi lent még visszatartott,
s egy percig hisszük: nincs többé kudarcunk.

Az itt mondott mind – egyszerű hasonlat,
mégis benne van minden gondolat,
hogy van idő, mikor szabadnak hisszük,
hogy sorsunk fölött mi döntünk és mi visszük.

Az élet-lufi színes, könnyű álom,
halk csodát ringat, mint lány a múló bálon,
de egyszer csendben szertefoszlik szépen,
s csak emlék marad, mint fény az éjben.

A múlás nem csak veszteség, hanem jel,
hogy volt valami, ami igazán kell,
ami megérintett, és nyomot hagyott,
még akkor is, ha már rég elszállt az ok.

Méhes József
(Zümi bá’

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!