Füstöl a fű
Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a
Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a
A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz
Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a
Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat
Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.
Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk
(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban
Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)
Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,
Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)
Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga. És van, ki így szól: „Anya lettem
Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem
Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,
Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis
Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már
Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre
A szerelem még látszik, de már szétreped a bizalom,a fals gondolat mögött elindult a mérgező fájdalom.A féltés belénk mászik, mint lassan nyíló seb,s a nyugalom helyén csak feszülő vad remeg.
Az éj leszállt, mint vad, sötét lepel,s a vérünk mélyén ősi dob felel.A józan csend már régen széthasadt,s a testünkben csak ösztön maradt. Szemedben izzó, szűretlen vad fény,mit ragadozó lát
Melóból mentünk hazafelé, cigaretta, csendben,a haver néha rám nézett, de nem szólt egyet sem.Az éj úgy húzta ránk a nedves, hideg árnyát,mint kocsmákból kilépők vállára a magányt. Aztán a semmiből
Az ész hidegen épít magának falat,míg a vágy döngetve áttöri azokat.Descartes szava tiszta, mint téli ég,de a test mélyebben őrzi az élet lényegét. „Gondolkodom” – mondja az ember magában,miközben a
Két ember eleinte még éhesen ég,minden csókban ott lüktet a kéj.Aztán jönnek a csendes esték,és kihűl lassan a közös szenvedély. Nem egyik napról a másikra hal meg,csak egyre ritkábban ér
A Biblia szava az égbe emelhet,de földre a vágy húz, hogy átölelhess.Mert mit ér a hit, ha hideg marad benn,ha nem remeg át egy ölelés a testben. A Káma Szútra
Tavasz jön, és fellélegzik a város,s fény csorog végig, mely mindenütt csábos.Kabátok hullnak, mint múltak emlékei,és új vágyak ébrednek: a testek rejtekei. A nap simítja vállak ívét lágyan,ágyék táncol csípők
Az alkony lágy ölén dalol a fülemüle,rezgő hangja selymet fon az éji csöndbe.Suhog a lomb, mint titkot súgó lehelet,s bennünk ébred valami, mi régóta remegett. Mint csillag az égen, úgy
Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban. Ne kend el
Minden ember egyformán méltóságot érdemel,bár más-más úton jár, más terhet cipel.Ki két kezével dolgozik, s ki tudással alkot,mindkettő adhat a világnak maradandó hasznot. A WC-s néni munkája is fontos a
Saját hitünket magunkban hordjuk láthatatlanul,egy hangot, mely minden külső zajon áthatol.Azt súgja: képes vagy, csak higgy tovább,s a lehetetlen is megnyitja kapuját. Van bennünk valami, ami még remél,ha körülöttünk minden
Ma vagy a legöregebb, ki valaha voltál,S a holnapi önmagadnál fiatalabb vagy már.Ne várj egy újabb napra, hogy végre élj, szeress,Mert az élet most történik. Ne maradj le róla, ha
Könnyű a hibát kiszúrni másban,sütkérezni a fölényes pózolásban.Bírálni bármit, ahhoz ész sem kell,de építeni bármit, az már többet követel. Hibát találni igazán nem nehéz,a kritikus szeme mindent másként néz.De ha
Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel
A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?
Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág. A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.