VÁLTOZUNK

Amikor még új volt minden érintés,
testünkben lángot gyújtott a bizsergés.
Egy izzó tekintet volt a vallomás,
s egy csókban égett minden akarás.

A tested már nem volt titkos idegen,
hanem történet, megélt szerelem.
Minden apró vonalad ismerős,
s minden hibáddal vagy igazán különös.

De eljön mikor az egyik már többre vágyna,
míg a másik inkább nyugalmat találna.
Más ritmusban ébred a kétféle vágy,
s a csend lassan hosszabb árnyékot vet ránk.

Elmaradnak lassan az esti közeledések,
ritkulnak a csókok, a hosszú ölelések.
Kevesebb érintés, több magányos este,
s az ember már nem egymást keresi benne.

Aztán eljöhet egy pillanat,
amikor újra gondoljuk a közös álmokat.
S ami egykor test és lélek volt egyszerre,
emlékké válhat egy kétvégű történetben.

Így járja útját a szerelem és a vágy,
első érintéstől a búcsúig, mint a parázs.
Hol fellobban, hol csendesen leég,
s a kapcsolat ismét újra él, vagy végleg véget ér.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x