VÁLTOZUNK

Amikor még új volt minden érintés,
testünkben lángot gyújtott a bizsergés.
Egy izzó tekintet volt a vallomás,
s egy csókban égett minden akarás.

A tested már nem volt titkos idegen,
hanem történet, megélt szerelem.
Minden apró vonalad ismerős,
s minden hibáddal vagy igazán különös.

De eljön mikor az egyik már többre vágyna,
míg a másik inkább nyugalmat találna.
Más ritmusban ébred a kétféle vágy,
s a csend lassan hosszabb árnyékot vet ránk.

Elmaradnak lassan az esti közeledések,
ritkulnak a csókok, a hosszú ölelések.
Kevesebb érintés, több magányos este,
s az ember már nem egymást keresi benne.

Aztán eljöhet egy pillanat,
amikor újra gondoljuk a közös álmokat.
S ami egykor test és lélek volt egyszerre,
emlékké válhat egy kétvégű történetben.

Így járja útját a szerelem és a vágy,
első érintéstől a búcsúig, mint a parázs.
Hol fellobban, hol csendesen leég,
s a kapcsolat ismét újra él, vagy végleg véget ér.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x