Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy,
mélyben, hol fojt a csend,
s tested csak árnyékot hordoz,
s minden perc lassan temet.

De jön a másik tüze rád,
ujja lángként végigszánt,
bőrödön szikrákat hagyva,
felégeti a magányt.

Ha föléd hajol, súlya villám,
lökésében erő zeng,
szíved ritmusát vezérli,
mint vad vihar, mely leteper.

Ha alád simul, lágyan, mégis
parázs feszül a mozdulatban,
és az átadás hevétől
a mélyből magasba csapnak.

Sóhajokból tűzszél támad,
összeolvad fény és sötét,
s amikor a testek lángolnak,
a gödör helyén menny és ég.

Valaki alatt, valaki fölött,
szent egyensúly, örök kör,
és tudod, a mély csak kapu,
melyen át a menny dörög.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Van ilyen

Árnyékod átölel, bár nem érintesz, tested a levegőn át is rám hatott. Tekinteted perzsel, mint délben a Nap, s a világ csendben vár, hogy megadjam magam. Egy pillantás és többé

Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók,

Miért nem…?!

Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó

Mi ketten…

Völgyed csúcsa és a kelyhed gyönyör, tény,hol önmagára lel a lüktető remény.Nem kér a vágy, csak megérkezik belül,s az élvezet egyetlen pontba sűrűsül. Völgyed fölötti hegyen körkörös mozdulat,nem siet, inkább

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!