Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy,
mélyben, hol fojt a csend,
s tested csak árnyékot hordoz,
s minden perc lassan temet.

De jön a másik tüze rád,
ujja lángként végigszánt,
bőrödön szikrákat hagyva,
felégeti a magányt.

Ha föléd hajol, súlya villám,
lökésében erő zeng,
szíved ritmusát vezérli,
mint vad vihar, mely leteper.

Ha alád simul, lágyan, mégis
parázs feszül a mozdulatban,
és az átadás hevétől
a mélyből magasba csapnak.

Sóhajokból tűzszél támad,
összeolvad fény és sötét,
s amikor a testek lángolnak,
a gödör helyén menny és ég.

Valaki alatt, valaki fölött,
szent egyensúly, örök kör,
és tudod, a mély csak kapu,
melyen át a menny dörög.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó,

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!