Születésnapi paradoxon

Gyermekként vártad ezt a napot,
számláltad lassan a hónapot.
Most már az évek számolnak téged,
s te kínálod nekik a széket.

Ma újra torta vár reád,
körülvesz család, rokon, jó barát.
Pohár koccan, száll az ének,
egy évvel közelebb lettél a véghez.

Jó egészséget kívánnak,
hosszú jövőt, szebb világot.
A sors udvariasan bólint rád,
de nem javítja az útirányt.

A naptár új lapot terít,
egy régi évet temet itt.
A holnap szerényen integet,
számolja egyre fogyó léptedet.

A gyertya lángja vígan ég,
aztán elfogy, mint annyi év.
A füst magasba indul el,
minden köszöntő ennek ünnepel.

Ha volna díj a következetességért,
megérdemelnétek mindenestül rég.
Évről évre összegyűltök itt,
hogy megünnepeljétek: a vég közelít.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!