Séta az erdőben

A fény eltűnik hirtelen, árnyék marad,
s a sötétben élesebbé válik minden alak.
Hallani vélem, ahogy a föld beszél,
mély, lassú hangján régen volt időt mesél.

Az árnyék szilánkos csíkban vágja át az utat,
pengéje mindenhol titkos jeleket mutat.
Zöld szemmel néz rám a mozdulatlan fatörzs,
és érzem: itt a csend is mindent egészbe tör.

A fák között ösvény kígyózik tovább,
nem ígér visszatérést, se biztos magányt.
Mégis követem, mert hív a mély,
ahol az ember önmagához ér.

Az erdő mélye lassan rám hajol,
illatokkal telve hív és válaszol.
Avart roppant léptem, nesz felel,
mintha a föld is tudná, hogy meglelem.

Egy tisztás nyílik, mint váratlan titok,
ahol a fűben megremegnek a régi nyomok.
Itt megáll bennem a vad rohanás,
de belül nő a feszültség, mint egy dobbanás.

Megértem már: az erdő nem szelíd,
de nem is kegyetlen – csak őszinte így.
Ahogy letépett rólam minden réteget,
úgy adta vissza valódi énemet.

Amikor kilépek, bennem marad még,
a vad szépségű csend és izzó remény.
Nem hagytam ott az erdő lényegét,
mert az enyém lett – és én az övé.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,

RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem

NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga.  És van, ki így szól: „Anya lettem

SÜNIKE ŐSSZEL

Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!