PACSIRTA ÉNEK

Harmat ül a réten, ébred már a táj,
a domb mögött a hajnal fénye jár.
Még álmosan lélegzik odalent a föld,
de fenn egy kis madár már a kékségbe tör.

Ahogy röppen, egyre feljebb viszi a szél,
s egyszer csak megáll az ég tetején.
Már nem is látom, csak a hangja száll,
végig a réten, hol az aranyló búza áll.

A pipacs bólogat a reggeli szélben,
fény gyúl a harmat minden cseppjében.
A mező hallgatja őt, én is csak állok,
s a magasból érkező dallamra várok.

Mire a Nap felér az ég közepére,
a pacsirta eltűnik a kékség tengerébe.
Csak állok lent, és nézem a határt,
de még hallani vélem mindenható dalát.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!