NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,
s e szóval lezárja az új fejezetet.
Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,
de benne marad még a régi önmaga. 

És van, ki így szól: „Anya lettem végre”,
mintha új fény gyúlt volna benne mélyen.
Nemcsak egy gyermeket ölel a két karja,
egész lényét tárja, szívét-lelkét adja. 

Egyik út sem könnyű, egyik sem kegyelem,
mindkettőn ott a kétség, a félelem.
Az egyik őrizni akarja, amit önmagából menthet,
a másik önmagából ad, amennyit csak lehet. 

Az egyik gyermek úgy nőhet fel talán,
hogy önállóság várja édesanyja oldalán.
Szeretetet kap, de ritkábban ölelést,
s maga tanulja meg a közelség keresését. 

A másik gyermek körül otthon épül,
az anyai figyelem mindennap újrakészül.
Biztonságot talál, de egy napon kérdez:
hol kezdődik ő, s vége lesz az anya-függőség benne? 

Négy élet indul, négy sors fonódik össze,
két asszony múltja, két gyermek jövője.
S hogy melyik út vezet majd boldogabb napokhoz,
azt a kezdet, de az évek is vezetnek a csillagokhoz.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x