NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,
s e szóval lezárja az új fejezetet.
Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,
de benne marad még a régi önmaga. 

És van, ki így szól: „Anya lettem végre”,
mintha új fény gyúlt volna benne mélyen.
Nemcsak egy gyermeket ölel a két karja,
egész lényét tárja, szívét-lelkét adja. 

Egyik út sem könnyű, egyik sem kegyelem,
mindkettőn ott a kétség, a félelem.
Az egyik őrizni akarja, amit önmagából menthet,
a másik önmagából ad, amennyit csak lehet. 

Az egyik gyermek úgy nőhet fel talán,
hogy önállóság várja édesanyja oldalán.
Szeretetet kap, de ritkábban ölelést,
s maga tanulja meg a közelség keresését. 

A másik gyermek körül otthon épül,
az anyai figyelem mindennap újrakészül.
Biztonságot talál, de egy napon kérdez:
hol kezdődik ő, s vége lesz az anya-függőség benne? 

Négy élet indul, négy sors fonódik össze,
két asszony múltja, két gyermek jövője.
S hogy melyik út vezet majd boldogabb napokhoz,
azt a kezdet, de az évek is vezetnek a csillagokhoz.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x