Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is,
a múltból hoz és jövő felé röpít,
nem csak sáv, mely földeket választva hagy,
hanem rajta át az ember is szárnyra kap.

Állunk a mezsgyén, két világ határán,
hol csend és szél dalol a két oldal csodáján,
véges ösvény nyílik a végtelenbe,
s az ember áttör rajta a mindenségbe.

A valónkban is van titkos mezsgyehely,
hol a vágy és a tiltás egymásnak felel,
álmaink ott a csillagokhoz szállnak,
de földbe gyökerezve visszajárnak.

Majd ha egyszer a végső határ hív,
hol a test elalszik, s a lélek útra kél,
a mezsgyén túl egy új világ ragyog,
hol minden kezdet a végtelenbe fut.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Megújulás az esőben

Indulok el, csak úgy, céltalan,szemerkél az eső, halkan, szótalan.Nem siettet semmi, nem húz az idő,csak lépek tovább, ahogy jóleső. Csendesen esik, nem nagy eső ez,inkább csak annyi, hogy észreveszem.Kilépek alá,

Gyepszél

Tokaj felé az ember indul lelkesen,hol hegy, víz, bor beszél veled csendesen.Ott vár egy hely, hol megpihen a szó,a Gyepszél panzió: a nyugalmat adó. Itt a vendég nem sorszám, nem

Erdős pince

Tokaj dombjai közt a csend puha láng,szőlő a bor és a vágy mindig együtt áll.Szerelmi soron az Erdős pince hív, mint ölelés,minden lépésed ott dobbanó, lágy felébredés. A levegő izzik,

A Vackor

Vadkörte kerül ki a zord határra,hol szél tanít megmaradni állva.Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,csak annyit: élni kell itt és majd ott. Vackor így nő fel a zord határ felett,hol

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!