Határvonal, mely elválaszt, de köt is,
a múltból hoz és jövő felé röpít,
nem csak sáv, mely földeket választva hagy,
hanem rajta át az ember is szárnyra kap.
Állunk a mezsgyén, két világ határán,
hol csend és szél dalol a két oldal csodáján,
véges ösvény nyílik a végtelenbe,
s az ember áttör rajta a mindenségbe.
A valónkban is van titkos mezsgyehely,
hol a vágy és a tiltás egymásnak felel,
álmaink ott a csillagokhoz szállnak,
de földbe gyökerezve visszajárnak.
Majd ha egyszer a végső határ hív,
hol a test elalszik, s a lélek útra kél,
a mezsgyén túl egy új világ ragyog,
hol minden kezdet a végtelenbe fut.
Méhes József
(Zümi bá’)