Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is,
a múltból hoz és jövő felé röpít,
nem csak sáv, mely földeket választva hagy,
hanem rajta át az ember is szárnyra kap.

Állunk a mezsgyén, két világ határán,
hol csend és szél dalol a két oldal csodáján,
véges ösvény nyílik a végtelenbe,
s az ember áttör rajta a mindenségbe.

A valónkban is van titkos mezsgyehely,
hol a vágy és a tiltás egymásnak felel,
álmaink ott a csillagokhoz szállnak,
de földbe gyökerezve visszajárnak.

Majd ha egyszer a végső határ hív,
hol a test elalszik, s a lélek útra kél,
a mezsgyén túl egy új világ ragyog,
hol minden kezdet a végtelenbe fut.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Két szépség

A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik

A bánkódás

A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem

Tokaj

Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,

Szivárvány

A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!