Megújulás az esőben

Indulok el, csak úgy, céltalan,
szemerkél az eső, halkan, szótalan.
Nem siettet semmi, nem húz az idő,
csak lépek tovább, ahogy jóleső.

Csendesen esik, nem nagy eső ez,
inkább csak annyi, hogy észreveszem.
Kilépek alá, nem fordulok vissza,
jólesik most, hogy nem sietek sehova.

A gondok nem tűnnek el, csak hátrébb lépnek,
nem kérnek most választ, nem követelnek.
Mintha azt mondanák: menj csak nyugodtan,
mi megvárunk, most nem vagyunk fontosak.

Amikor majd visszafordulok lassan,
nem leszek új ember, ezt tudom pontosan.
Csak egy kicsit könnyebb, csendesebb belül,
és néha ez az egyetlen, ami igazán fontos nekünk.

Ha majd megállok, és visszatér a zaj,
emlékezni fogok erre a sétára majd.
Hogy volt egy idő, mikor nem siettem,
és jó volt egyszerűen csak megújulva lennem.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!