Legyen erőd

Sokáig hittem: a kitartásom végtelen,
csak menni kell határozottan, rendületlen.
Ma már tudom: az ember attól erős igazán,
ha azt is tudja, mikor kell változtatni önmagán.

A fák sem kérnek hosszabb nyarat soha,
mert rájuk is hat az ősz örök szava.
Lombjuk lehull, mégsem lesznek szegények,
mert csupasz ágaik így is az égig érnek.

A hegy sem mozdul, bárhogy is akarod,
csak áll az ég alatt, örök magaslaton.
S ha megállsz előtte fáradtan egy napon,
rájössz: a határ benned van valahol.

Az ember is hord sok nem neki szánt terhet,
mert fél elengedni a sok régi szerepet.
De amit nem neked szánt az idő maga,
ott kell hagyni azt, ha eljön a pillanata.

A vállon sokszor több van, mint amit észreveszel,
régi napok súlya, amit már nem is kérdezel,
de egyszer csak érzed, nem visz előrébb semmi,
ha minden régi terhet tovább akarsz vinni.

Amit nem emelsz fel, nem mindig gyengeség jele,
csak felismerés, hogy csökkenhet életed terhe,
Ami régóta nyűg volt, legyen csak emlék,
hisz nem kell mindent tovább vinni, hogy teljes legyél.

Legyen erőd lent hagyni azt, amit nem tudsz felemelni!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!