KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,
ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.
A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,
s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk.

De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,
hanem konszenzus tartson össze, s a remény.
Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg nyíltan,
mert az átbaszás szétver mindent egy pillanatban.

A szemedben parázs ég, a levegő szinte lángol,
a kurva nagy feszültség végigfut a gáton.
A szádon félmosoly, a tekinteted felel,
de csak a közös igen az, amely egymásba emel.

Lehet a szád mocskos, a vágyad vad és kemény,
lehetne az egész éjszaka lüktető szenvedély.
De ha a másik nemet mond, akkor vége, baszd meg,
nincs olyan kibaszott vágy, mi felülírhatná az elvet.

Reméled tudod, milyen elv lényege a konszenzualitás,
ezért a vers sem töménytelen, lucskos baszás!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A só

Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng

Van ilyen

Árnyékod átölel, bár nem érintesz, tested a levegőn át is rám hatott. Tekinteted perzsel, mint délben a Nap, s a világ csendben vár, hogy megadjam magam. Egy pillantás és többé

Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók,

Miért nem…?!

Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x