KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,
ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.
A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,
s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk.

De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,
hanem konszenzus tartson össze, s a remény.
Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg nyíltan,
mert az átbaszás szétver mindent egy pillanatban.

A szemedben parázs ég, a levegő szinte lángol,
a kurva nagy feszültség végigfut a gáton.
A szádon félmosoly, a tekinteted felel,
de csak a közös igen az, amely egymásba emel.

Lehet a szád mocskos, a vágyad vad és kemény,
lehetne az egész éjszaka lüktető szenvedély.
De ha a másik nemet mond, akkor vége, baszd meg,
nincs olyan kibaszott vágy, mi felülírhatná az elvet.

Reméled tudod, milyen elv lényege a konszenzualitás,
ezért a vers sem töménytelen, lucskos baszás!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó,

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x